Cikkünkben megmutatjuk mitől néz ki sokkal profibban egy hollywoodi film, és azt is, hogy a mobiloddal hogy tudsz hasonlóan profi felvételeket készíteni.

Mielőtt a cikk igazi alanyaira rátérnénk, kötelező kicsit a múltba kirándulnunk, és megismerni egy eszközt, aminek a neve Steadycam. A következő bekezdésekben bemutatjuk a  történetét, illetve azt, hogy milyen eszközt is takar ez a szó.

Nos, annak idején, 1976 előtt, amikor is Garret Brown feltalálta a Steadycam-et a filmeket úgy forgatták, hogy vagy egy rögzített állványon állt a kamera, vagy ha mozgatni kellett, akkor bonyolult sínrendszert építettek, és a kis kocsikon mozgatták a berendezést. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a módszerek komoly gátat jelentettek, hiszen nehezen lehetett a szereplőket követni a kamerával, a gyors mozgások, például futás közben pedig szinte lehetetlen volt.

A hetvenes évek derekán a feljebb már említett Garret Brown - aki mellesleg operatőr volt - feltalálta a Steadycam-et, ami ezeket a problémákat tudta orvosolni. A Steadycam szó az angol 'steady' (jelentése: biztosan álló, egyenletes, szilárd) és 'camera' szavakból ered. A név egy kamera-stabilizációs rendszert takar. Használatával kiszűrhető a kézikamerás felvételek során jelentkező rázkódás. Az eredeti Steadycam egy felvehető mellényből és a hozzá erősített gömbcsuklókkal és ellensúlyokkal ellátott karból áll. A kar és az ellensúlyok tartják a kamera súlyát, egyúttal a rezgéseket is megszüntetik, elvezetik. A mellényre azért van szükség, mert segítségével lehet a kamera és a Steadycam tömegét a teljes felsőtesten elosztani.

A felvett film olyan érzetet kelt, mintha a kamera a föld felett körülbelül másfél-két méteres magasságban repülne vagy úszna. A nézőben a súlytalanság érzetét kelti a film, hiszen a kamera térbeli korlátok nélkül képes mozogni, ráadásul mindenféle zökkenő vagy akadás nélkül. Segítségével bonyolult kameramozgások érhetőek el, sínrendszerek és egyéb állványzat kiépítése nélkül.

A Steadycam rendszerek - mert napjainkra már inkább rendszerekről beszélhetünk – igen sokfélék. Találkozhatunk velük sporteseményeken, filmforgatásokon, minden olyan helyen, ahol mozgóképet kell rögzíteni. A kamerák mellett a mellényes megoldásokon láthatunk monitort, amin az operatőr a kamera képét látja, és nagy akkumulátor csomagokat is, amivel a kamerák áramellátást oldják meg. A Steadycam egyre bonyolultabb megoldásokat alkalmaz. A nagyobb rendszereknél már nem csak rugók csökkentik a kamerák mozgatásához szükséges erőt, hanem szervomotorok is.

A Stadycam jelentőségét a filmgyártásban jól mutatja, hogy a feltaláló 1978-ban technikai Oscar díjat kapott. A megalkotása óta filmek ezreiben használták a megoldást. Az egyik legismertebb Steadycam-el felvett jelenet a Kubrick által rendezett Stephen King klasszikusban, a Ragyogásban látható, amikor egy folyosón tricikliző gyereket követ az operatőr, de hasonló módon lett felvéve a szálloda kertjében, a havas útvesztőben rögzített jelenet is.

Ezzel elérkeztünk cikkünk első fejezetének végére. Itt, ha érdekel titeket a "régi" Hollywood, akkor megnézhettek egy nagyon érdekes, mintegy 26 perces filmet a feltalálóról, Garret Brownról. Ha javasolhatom mindenképpen nézzétek meg, rendkívül érdekes, és főképp szórakoztató anyag!

A történelem után nézzük meg hogy manapság mi a helyzet Steadycam fronton!  A Steadycam már nem egy megoldás, inkább egy komplett rendszer, amely sok elemet foglal magában. Rendszer maga a Steadycam, mint kameratartó, és a név is az, ami rengeteg különféle tartót, állványt, kart foglal magába.

Az évek múlásával a videotechnika nagyot változott. A kamerák könnyebbek lettek. A kezdetek 90 kilós szörnyetegei helyett mára már 20-25 kilós profi kamerákat használnak. Eközben persze az otthoni videózás is komoly törzsfejlődésen ment át. Az „ipari” kamerákhoz képest könnyű, néhány kilós szerkezeteket napjainkra leváltották a kiló-, fél kiló alatti megoldások.

Emellett a kamerák tudása is növekedett. Egyrészről egyre olcsóbban kaphatók a HD megoldások, másrészről megjelentek a DSLR fényképezőgépek is. Ez utóbbiakról tudni kell, hogy ezek valóban fényképezőgépek, nem pedig videokamerák. Mi közük van akkor a videózáshoz? A DSLR gépek, ahogy lényegében minden digitális fényképezőgép, képesek videót is rögzíteni. Napjaikra ráadásul ezt olyan felbontásban tudják megtenni, ami akár a HD televíziózáshoz is megfelelő minőséget ad. A fényképezőgépek nagy előnye a marokkamerákhoz képest, hogy komoly objektíveket lehet hozzájuk használni. Ez persze igaz a félprofi kamerákra is, ám a kamerák és a fényképezőgépek ára között nagyságrendi különbség van.

Emiatt a DSLR kamerák használatára rákaptak az amatőr videósok, és a kisebb stúdiók is. Nemrégiben Balatonfüreden lehettem tanúja egy helyi politikussal történő interjú elkészítésének, amit a városi TV munkatársai DSLR fényképezőgéppel rögzítettek.

Miért tértem ki erre? Azért, mert az egyre fejlettebb, egyre nagyobb tudású marokkamerák és DSLR kamerák használói egyre kevésbé elégszenek meg a kézből felvett filmek minőségével. Sokan vágynak arra, hogy az általuk készített nyaralási videó ne csak a felbontás, hanem a mozgás tekintetében is olyan minőségű legyen, mint egy mozifilm. Bár a kamerák többségében van valamiféle szoftveres rezgéscsillapítás, az közel sem nyújtja azt a lebegő, úszó érzést, amit elvárnánk.

Emiatt aztán egyre több helyen olvashatunk az interneten arról, hogy készíthetünk olyan megoldásokat, amik a Steadycam rendszerekhez hasonló „úszó” felvételek elkészítését teszik lehetővé. Jómagam például egy tripodot, vagyis háromlábú állványt hurcolok magammal, olyat, aminek szárán van egy kis markolat, amivel az egészet könnyedén tudom mozgatni. A tripod tömege valamelyest csökkenteni tudja a csuklóm rezgését, így a kézből felvett anyagoknál jobb minőségű felvételt tudok készíteni.

Az amatőr megoldások mellett azonban már vannak igazi profi szerkezetek is, amik egy komolyabb marokkamera árának nagyjából a harmadát teszik ki, és persze nem csak egy kamerához használhatók, hanem sok évig lehetnek hűséges társaink. A következő oldalakon egy ilyen megoldást mutatunk be.

Végre elérkeztünk cikkünk témájához, vagyis ahhoz, hogy mi kell ahhoz, hogy mobiloddal is ki tudd használni a fent leírt fejlesztések eredményét. Nyilvánvaló, hogy a kezdeti Steadycam megoldások óta rengeteg víz folyt le a Dunán. Az otthoni filmkészítés már nem csak marokkamerákkal és DSLR fényképezőkkel képzelhető el. Egyre jobb minőségűek a mobilok kamerái, és akkor a 4K-s felbontással dolgozó akció-kamerákról még nem is szóltunk.

Ezekhez az eszközökhöz már nem felelnek meg a cikkben említett hatalmas kamera mozgató szerkezetek, azoknál sokkal finomabb megoldásokra van szükség. Ennek több oka van. Az egyik, hogy senki nem szeretne több kilós monstrumokat magával hurcolni, hogy azokkal készítsen szépen sikló, úszó felvételeket a mobiljával. A másik, hogy a jelen kor kamerás mobiljai és sportkamerái nagyon könnyűek, így nagyon finoman mozgó, a kis tömeg ellenére is jól működő eszköztartó megoldásokat kellett kidolgozni.

Most jön a kulcsszó, a gimbal!

A manapság használ gimballok már nem mechanikus, gömbcsuklós szerkezetek. Ezekben a csuklók helyett már szénkefe mentes motorok dolgoznak. A motorokat a különböző szenzorok, mint a többtengelyes giroszkóp gyorsulásmérő, jeleit feldolgozó elektronika mozgatja. Egy jó gimbal nem csak a kezünk remegését képes kiszűrni, hanem a nagyobb kilengésekkel is boldogul, minden körülmények között a nekünk tetsző szögben tartva a kamerát vagy a telefont.

A technológiát nem csak a kézben tartott eszközöket takarja, hiszen a manapság nagy népszerűségnek örvendő drónos felvételek is gimbal segítségével készülnek. A technológia megegyezik, a kivitelezés viszont teljesen más. Ez persze érthető is, hiszen a kézben tartott hardverhez a kezünkbe illeszkedő nyelet kell tervezni, míg a drónokra a kamerákat tartó konzolt. Ami közös ezekben a megoldásokban, az a motorok által mozgatott szerkezet. Napjainkban leggyakrabban alkalmazott szerkezetek kettő- vagy három tengelyesek. Természetesen minél több a tengely, annál precízebb a mozgás.

Remélem a cikk hosszú bevezetőjét érdekesnek találtátok, elolvasva talán érthetőbb kicsit, hogy jutottunk el napjaink hardvereihez, és az is, hogy mitől lesznek olyan szépen siklóak a profi eszközökkel felvett filmek. Természetesen a mai sportkamerák vagy mobilok, legyenek bármilyen profi és erős hardverek, nem lesznek alkalmasak egy hollywoodi produkció leforgatásához. Ez azonban nem kell, hogy eltántorítson minket attól, hogy a szerény eszközeinkből a lehető legjobb minőséget hozzuk ki, és élvezhető filmeket készítsünk, amiket sok év múlva is kedvünk lesz újra lejátszani.

Az utolsó bekezdés után található hivatkozásra kattintva rengeteg különféle gimbalt találtok, köztük nagyon olcsó, mechanikus, ellensúlyos megoldásokat is. Ezek ára természetesen töredéke a motoros megoldások árainak, de sajnos az alacsony ár a filmek minőségében is megmutatkozik, így ezektől ne várjatok csodákat.

Ha szeretnél megismerkedni napjaink megoldásaival, akkor kattints ide, és néz meg több tucat gimbalt: Kézi és drónos gimbal megoldások

.