A pendrive-ok és a memóriakártyák annyira az életünk részévé váltak, hogy már fel sem tűnik, hogy velünk vannak, technikai eszközeink (főleg okostelefon, tablet, fényképező) velejárói, alapvetései. Sokszor csak akkor jutnak eszünkbe, ha az adott kártya betelt, esetleg meghibásodott, ilyenkor új „élettárs” után kezdünk kutatni.

Ami biztos, hogy olyan memóriakártyát senki nem szeretne, amire felkerülnek féltett fényképei, videói vagy egyéb tartalmai, aztán 2 hét után beadja a kulcsot és minden megy a lecsóba, ami rajta volt. Ilyenkor a tartalom elvesztése még jobban is fáj, mint magának az eszköznek az elvesztése.

A háttértárral kapcsolatban tehát alapelvárás, hogy legyen megbízható hozzátéve: nincs olyan eszköz, ami ne tudna elromlani, így adataink egy adathordozón történő tárolása sosem javasol!

A másik két fontos tényező a méret és a sebesség. Az elsőt nem nagyon kell részletezni, minél nagyobb a kártya kapacitása, annál több tartalom fér rá – a mai 10-20 megapixeles fotókat készítő, 4K videót rögzítő okostelefonok világában nem érdemes elspórolni a kapacitást, mert könnyen azt vehetjük észre, hogy még csak alig kezdtük el használni a memóriát, máris pirosban van a sáv, ami a szabad helyet mutatja. Ha hosszú távra tervezünk, érdemes 64 GB-os, de inkább 128 GB-os modellben gondolkodni, ekkora mérettel egy darabig biztosan elleszünk.

Értelemszerűen a sebesség sem mindegy, sőt, annál fontosabb, minél nagyobb memóriakártyával rendelkezünk, hiszen aligha akarunk órákat malmozni a telefon előtt, amíg friss videóinkat átmásoljuk a számítógépre vagy egyéb tárhelyünkre. A termékeknél általában kétféle besorolást láthatunk, az egyik a „normál class”, míg a másik az „UHS speed class”. Ezek a jelölések azt határozzák meg, hogy a szabványügyi hivatal vizsgálatainak és tesztjeinek megfelelően milyen írási sebességre képes az adott háttértár.

A normál osztályt tekintve Class 2, 4, 6 és 10-es lépcsőkkel találkozhatunk. Ezek az azonosítók a minimálisan garantált szekvenciális írási teljesítménynek felelnek meg, magyarán mondva  a 2-es 2 MB/s-ot jelent és lényegében jobb is elfelejteni, mert csak SD videóhoz elegendő. A Class 4 és 6 ennek értelmében 4, illetve 6 MB/s-es tempót szavatol, ezek már HD és akár FHD videók rögzítéséhez is elegendően gyorsak, ugyanakkor ma már ezeket sem tudjuk nyugodt szívvel ajánlani a jövőre nézve. Véleményünk szerint  érdemes a Class 10-es kártyát választani, amely 10 MB/s-mal FHD videofelvételre és HD képek folyamatos készítésére is alkalmas.

Az UHS, vagyis Ultra High Speed jelölés elég hangzatos, de azért nem kell elalélni tőle: az UHS-I szintén csak 10 MB/s-et tud, vagyis 4K videózásra nem elegendő. Ultra HD felbontáshoz  UHS-II, másnéven UHS Class 3 szükséges, amely 30 MB/s-ot biztosít – ez megfelel korunk követelményeinek.

Ezeket a kulcsfontosságú jellemzőket nem véletlenül taglaltuk, hiszen a Kodak megoldása mindenből a legjobbat nyújtva, lássuk!

Kodak 128 GB UHS-3 MicroSD memóriakártya

Főbb jellemzők:

• Ultra gyors olvasási és írási sebesség
• 4K UHD videókra és magas minőségű fotókra felkészítve
• A továbbiakban nem kell aggódunk elektronikai eszközünk tárhely éhsége okán, ide értve az okostelefonokat, tableteket, laptopokat, kamerákat, fényképezőket
• A termék ellenáll a víznek, az extrém hőmérsékletnek és a pornak